Sziasztok! Mióta a kölyök betette a mancsait a kertünkbe írni sem maradt sem időm, sem energiám. A napom nagy részén próbálom neki elmagyarázni, hogy nem csak játszani szokás napközben, hanem aludni is. Éjszaka meg azt, hogy aludjunk külön házban, de meggyőződése, hogy a fejemen legkényelmesebb a szunyókálás, persze az éjszaka nagy részében azért nyaggat, mert játszani akar. Elképzelni sem tudom, honnan van ennyi energiája. Tisztára egy katonai kiképzőtáborban érzem magam. Gazdi szerint nekem kéne képeznem a fenevadat, de szerintem ez közel lehetetlen.
Jó hír viszont, hogy sokat megyünk a mezőre, hogy a kisördög kifutkározhassa magát.
Azért be kell vallani kezdem megszeretni ezt az ebzetet. Kelekótya, de végül is nem rossz játszópajtás...