2022.12.03. Hobby Running Bajnokság

Fotó: Sós Edit Photography

 Sziasztok!

Ma olyan ajándékot kaptam, amit szívem szerint mindenkivel megosztanék, mégis azt se tudom, hogy kezdjem el mesélni. :) 

Ezt csak az érezheti át, aki volt már hasonló helyzetbe. Mert a jó munka idővel megtérül és ezekben a pillanatokban minden korábbi nehéz perc jelentéktelenné válik. Aki régóta ismeri Lattét, tudja, hogy a kapcsolatunk sokáig nem volt tökéletes. Hosszú ideig tanultuk, szelídítettük egymást és szép lassan akadtunk a kulcsokra, amik kinyitották az egymás felé vezető út lelakatolt ajtóit. Sokáig Latte csak kajáért volt hajlandó bármire, és már ez is haladásnak számított nála. Egyik ilyen dolog az apport volt, utálta. Hosszas győzködésre volt hajlandó valamit 1 másodpercre a szájába venni. Nem tudom, hány kg jutit raktam bele, mire először visszahozott egy labdát :D Az évek folyamán ebben is sokat fejlődtünk, kajáért már hajlandó volt a legtöbb dolgot visszahozni. És akkor tavaly a fejembe vettem, hogy megszerettetem vele a Pullerezést. Hogy ne csak azért dolgozzon, mert lesz kaja, hanem jöjjön rá, hogy ez egy jó buli. Az előző versenyen már világosan látszott, hogy ez sikerült. A mai versenyen azonban Latte olyan fantasztikus volt, amit még álmodni se mertem.

Fotó: Sós Edit Photography

Amikor felmentünk a pályára, játszott velem, figyelt rám, eszébe se jutott elbóklászni. Amikor összeütöttem a két karikát már tudtam, hogy ma menni fog. Repült is és egyetlen egyszer sem hagyta el a pályát! (Egyszer azért megfordult a fejében, de első rászólásra korrigált). Aztán csak dobáltam, és azon kaptam magam, hogy sok dobás eltelt, mire lejárt az idő. Bizony, 11 dobás belefért! Ebből 8 meg is lett, 1 mancsos volt (és arra is figyeltem, hogy arra az egyre nem dicsértem rá), 2 nekem csak véletlen nem elkapásnak tűnt. Futam után se rohant le a pályáról, hanem tőlem várta, merre tovább :) 

Fotó: Sós Edit Photography

Aztán mikor bemondták, hogy szétlövünk, nem akartam hinni a fülemnek! Még soha, semelyik kutyámmal nem volt ilyen! Először nagyon izgultam, és bevallom azonnal megszólalt a kisördög a fejemben, hogy most ráparázok, és az eddig szuperül kioldott kutya újra nem akar majd játszani velem. Szóval igyekeztem úgy felmenni, hogy ne izguljam túl és a célom annyi volt, hogy az eb ott maradjon velem. Ő pedig ezt is megérezte, és indulásnál ülve is maradt, de szerencsére első bíztatásra megindult. Számomra lelassult az idő. Láttam a pillanatot, mikor eltökélte a fogást, amikor fogott, és amikor megindult visszafele, majd újra, és aztán még egyszer. A harmadik után nem is tudom leírni mit éreztem! Csak öleltem magamhoz ezt a fantasztikus kutyát, aki láthatóan nem értette, mitől vagyok ennyire oda, de azt érezte, hogy valamit ő csinált nagyon jól és ezért nagyon büszke volt magára. :D Én annyira büszke voltam rá, hogy nem is tudom elmondani, de annál is kettővel jobban! 

Divízió 4 - 3.hely, Fotó: Sós Edit Photography

A dobogóra állni pedig, hát nagyon furcsa és nagyon jó érzés volt. Valahol belül sose hittem el, hogy Latte valaha Puller versenyen esélyes lesz a dobogóra. Az sosem csak rajtunk múlik, hanem azon is, hogy teljesítenek a többiek. Én a mai teljesítményünkre akkor is végtelenül büszke lettem volna, ha utolsó helyen végzünk vele, ugyanakkor nagyon szerettem volna nyerni ilyen menő díszt, ami a kupákban volt :D