Merjünk nagyot álmodni! Ezzel a mottóval indultunk el a Kraft-Monor sorozaton, hiszen sose lehet tudni. Melu több, mint 9 éves, és általában az időhibán kívül csak 1-1 hibát szokott szerezni. A második forduló végén összetett 4.helyen álltunk, ezért úgy terveztük meg az őszt, hogy mindkét hátralévő verseny beleférjen. A harmadik forduló végén a 2.helyen voltunk, ezért igyekeztem az utolsó fordulón a maximumot kihozni magunkból. A jumpingot hibátlanul teljesítettük is, az agilityben viszont szlalomtévesztés miatt bőven lett időhibánk, meg volt zóna hiba is. Persze ekkor már vadul számoltam az esélyeinket, hiszen legnagyobb álmom volt hivatalos versenyzésünket egy dobogós hellyel zárjuk.
|
És sikerült! Összetett 1. helyen végeztünk!!! |
És igen, ezzel befejezzük hivatalos osztályban a pályafutásunkat. Rettegjetek veteránok, jövünk :D Ugyan A3-ig nem sikerült eljutnunk, de így is megmutattuk, hogy összeértünk az évek alatt :)
Tökéletesek akartunk lenni (azazhogy én akartam, Melut ilyen dolgok nem izgatják), de rájöttünk, hogy akkor érjük el a legnagyobb sikereket, ha nincs más célunk, csak hogy jól érezzük magunkat a pályán. (Ja, és Melu az én szememben persze tökéletes lett :) )
Büszke és boldog Gazdi