Sziasztok!
A legutóbbi versenyünkről kicsit másképp szeretnék mesélni. Egy kicsit arról, mi van bennem egy futam alatt, előtt, hogy mennyit számít én, Gazdi hogyan lépek a pályára.
Szóval a "panda mánia" miatt sok edzés kimaradt, talán 2 edzésre jutottunk el a verseny előtt. Én ellustultam, az erőnlétem sehol sem volt, egy 20-on akadályos pálya után meg akartam halni :D Ezt tetőzte, hogy azon a héten 4 napos szakmai gyakorlatunk volt, szuper (hosszú) túrákkal, kártyapartikkal (értsd: kevés alvással). 1 napom volt összeszedni magam, annak a felét átaludtam, az segített valamit :)
A verseny napján minden voltam, csak kipihent és összeszedett nem.
Miért mentem fel mégis a pályára? Mert az agility számunkra just for fun, mert ez egy játék, és nem mondhatom a kutyáknak, hogy ma nincs kedvem...
Lattéval kezdtünk. Ő nagyon érzékeny minden rezdülésemre a pályán, úgyhogy nem tudtam, egyáltalán hajlandó lesz-e így futni. Azonban teljesen boldogan végigszaladt. Ugyan kizártak, de a fő, hogy élveztük a futamot. A második futamra igyekeztem jobban összeszedni magamat, össze is jött 1 megtagival, viszont sok időt vesztettünk, nagyon nagy ívei voltak, így a 12.helyre sikerült befutnunk magunkat. Az utolsó, szintén jumping futamban már nem emlékszem, miért zártak ki :D
Dottal is szétesetten kezdtünk, összejött a 3 megtagi agilityben. Az első jumpingban teljesen szétestem, elrontottam a pályát. Az utolsó futam előtt már fáradt voltam, fájt a fejem és sapkát eszkábáltam magamnak a meleg enyhítésére. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy nem megyek fel. Aztán mégis rábeszéltek, úgyhogy nincs tétje alapon belevágtunk. Dot kicsit lassú volt, de gyönyörűen figyelt és nekem is sikerült megjegyezni a pályát. Az eredmény hibátlan futam és 2.hely :) Ezzel megvan az 1.hibátlan dobogós jumpingunk :)
Ha az ember túl sokat vár el magától, akkor nem biztos, hogy lesz sikerélmény. De ha a helyén kezeli a dolgokat, és belead, amit lehet, akkor annak meg lesz az eredménye. A legfontosabb, hogyha jól készítettük fel a kutyánkat, csak rajtunk múlik a siker. Persze nekik is lehet rossz napjuk, nem gépek, ez benne van a pakliban. De velük a pályára lépni egy hatalmas élmény, és egy szép, felszabadultan futott kizárás többet ér, mint egy alig összekapart dobogós hely. Ami pedig a végére garantált, az egy (vagy több) boldog kutya és boldog Gazdi. Szerencsés vagyok, mert ilyen szuper falkával élhetem ezt át nap mint nap, legyen szó edzésről vagy versenyről.
Pacsi:
Gazdi
Egyéniben Lattéval és Dottal teljesen szétcsúsztam, és ez meg is látszott a futamokon. Melu viszont hasított. Hibátlan agilityvel 2. és szintén hibátlan jumpinggal 1.helyen végzett! Ezzel összetettben is 1.helyen végeztünk! Elképesztően büszke vagyok erre a kiskutyára! Lelkesen, boldogan, zónákkal(!) futotta le a pályát, és az ideje is fantasztikus volt! :)
