Téli versenyek

Sziasztok! Ma megint versenyen voltunk. Úgy néz ki mostanában Gazdinak csak versenyre van kedve menni, edzésre kevésbé. Bár ő azt állítja, hogy beteg volt. Szóval most egy kupacban egy kis beszámoló a téli versenyekről.

Először is télen általában esik a hó. Szerencsére idén télen csak egy ilyen volt, és akkor is sikerült ettől elmennünk a versenyre. Képzeljétek el, azon a versenyen

nem volt hó! Gazdi azt mondta, ez csak
afféle itthoni fehérség volt. Nekem a következő a véleményem a hóról. Jót lehet benn rohangászni, meg játszani, ezért szeretem. De olyan hideg van a havas reggeleken, hogy inkább ki se bújok a házamból! Mert, bár Gazdi szerint a nagy bundám miatt nem árt meg, én hadilábon állok a hideggel.
Aztán voltunk olyan versenyen, amelyiken esett az eső. Az esőt még kevésbé szeretem. Nem szeretem a vizet, és az eső egy kimondottan vizes dolog.
Egyébként a téli versenyek fedett helyen vannak, ezért ott csak hideg van, és amikor kimegyünk sétálni, csak akkor találkozunk az esővel.
Ja újonnan hatalmas eredményt értem el! Gazdi végre megértette, hogy a kutyának ugyanúgy az ülésen van a helye, mint a Gazdin

ak, nem a lábánál! Így most kényelmesen elterülhetek az ülésen, persze úgy, hogy félig Gazdi ölében legyek. Élni tudni kell.
A téli futamainkról meg összességében annyit, hogy mindegyik nagy buli volt. Gazdi el van ájulva, hogy most már betalálok a szlalomba. A zónákkal még vannak problémák, mert Gazdi nem érti, hogy mért kell nekem mindig átugrani. Pedig már ezer éve megmondta egy okos kutya:"Rengeteg jutalomfalatot adnak, amíg tanítanak, szóval játszd a hülyét ameddig csak lehet."

És itt

van egy hibátlan jumping futamunk, januárban futottuk: kattints ide!

Verseny közben unatkozom, mert Gazdi bezárt

Ja és a versenyek egyik legjobb programja a sok séta, sok haverral :)

Egy év

Egy éve kezdtünk blogolni. Azt hiszem, ez a jó kifejezés, mert titokban azért nekem is volt némi szerepem benne. Például időnként noszogattam Melut, hogy írjon már. Nagyon sok minden történt ez alatt az egy év alatt. És most, ahogy visszaolvasom az eddigi
bejegyzéseket, elém tárul egy szép szögletes történet. Gondolatban újra ott vagyok egy-egy versenyen, egy-egy helyszínen, néhány jó baráttal. Olyan más egy kutya szemszögéből a világ! Melange örök lelkesedése, amikor zuhogó esőben, vagy hóban is lelkesen várja a sétát. Vagy hiába magyarázom neki, hogy ma nem lesz edzés, minden hétvégén ott ül a kapuban, és várja, hogy induljunk. Viszont, ha suliba megyek reggel hidegben, rossz időben, csak félig jön ki a kutyaházból. Csak néz rám. Ugye nem gondolom komolyan, hogy ő elázzon a reggeli simiért? Inkább ott megvárja amíg megsimogatom.


Az idő nem áll meg. Céljaink vannak. Küzdünk értük. Nekem célom,
hogy Lattéból is szófogadó, jól nevelt kutya legyen. Melunak meg az, hogy ne Lattét neveljem vagy szeretgessem, hanem csakis őt. Például amikor Latte apportíroz valamit, akkor Melu gyorsan megpróbálja terelni a vizslát, hogy ne tudjon odajönni hozzám. Ilyenkor rászólok és olyan ártatlan pofával néz rám, hogy nincs szívem megszidni. :) De azért fejlődünk és most már egész jól tudnak együtt is dolgozni.


Egy éve blogolunk. Egyrészt ez azért jó, mert jól esik néha visszaolvasni a velünk történteket. Másrészt pedig, nagyon jó azt hallani, amikor valaki meséli, hogy tetszett neki egy-egy bejegyzés, vagy jót mosolygott ezen vagy azon. :)

 Gazdi