Egy év

Egy éve kezdtünk blogolni. Azt hiszem, ez a jó kifejezés, mert titokban azért nekem is volt némi szerepem benne. Például időnként noszogattam Melut, hogy írjon már. Nagyon sok minden történt ez alatt az egy év alatt. És most, ahogy visszaolvasom az eddigi
bejegyzéseket, elém tárul egy szép szögletes történet. Gondolatban újra ott vagyok egy-egy versenyen, egy-egy helyszínen, néhány jó baráttal. Olyan más egy kutya szemszögéből a világ! Melange örök lelkesedése, amikor zuhogó esőben, vagy hóban is lelkesen várja a sétát. Vagy hiába magyarázom neki, hogy ma nem lesz edzés, minden hétvégén ott ül a kapuban, és várja, hogy induljunk. Viszont, ha suliba megyek reggel hidegben, rossz időben, csak félig jön ki a kutyaházból. Csak néz rám. Ugye nem gondolom komolyan, hogy ő elázzon a reggeli simiért? Inkább ott megvárja amíg megsimogatom.


Az idő nem áll meg. Céljaink vannak. Küzdünk értük. Nekem célom,
hogy Lattéból is szófogadó, jól nevelt kutya legyen. Melunak meg az, hogy ne Lattét neveljem vagy szeretgessem, hanem csakis őt. Például amikor Latte apportíroz valamit, akkor Melu gyorsan megpróbálja terelni a vizslát, hogy ne tudjon odajönni hozzám. Ilyenkor rászólok és olyan ártatlan pofával néz rám, hogy nincs szívem megszidni. :) De azért fejlődünk és most már egész jól tudnak együtt is dolgozni.


Egy éve blogolunk. Egyrészt ez azért jó, mert jól esik néha visszaolvasni a velünk történteket. Másrészt pedig, nagyon jó azt hallani, amikor valaki meséli, hogy tetszett neki egy-egy bejegyzés, vagy jót mosolygott ezen vagy azon. :)

 Gazdi