Bátraké a szerencse - Hobby kupa- jótékonysági puller verseny

 

Sziasztok!

Majdnem a nevezési határidőig gondolkodtam, nevezzek-e Dottal. Nagyon szeretjük a pullert, jókat szoktunk vele játszani a mezőn vagy a kertben, de a szabályokról nagyon keveset tudtam. Aztán úgy döntöttem, nincs veszteni valónk, így beneveztem őt running-ba, ha már megyünk, Melut pedig runningba és jumpingba is. Izgatottan vártam, mi lesz ebből.

Dot kezdett, marmagassága miatt maxi kategóriában indultunk. Sejtettem én, hogy izgalmas lesz, azt reméltem a zónába kell gurítani, de túl kellett rajta. Hát elsőre elbénáztam, egyetlen egyet sikerült, de Dot az összeset profin hozta és igazán jól érezte magát. Végül is ez volt a cél :) 

Melu running futama előtt eléggé izgultam, mert neki néha támadnak egyéb ötletei apportozás helyett, de ő minden várakozásomat felülmúlva fantasztikusan végigkoncentrálta a 90 másodpercet. 7 pontot kaptunk, itt már sikerült ügyesebben dobnom, Melu pedig nagyon szépen rögtön hozta vissza a karikákat. 

A jumping-on csak azért indultunk el, mert a legidősebb kutya különdíjra hajtottunk :D Gondoltam egyet tuti ugrik, aztán meglátjuk, elvégre ilyet még sose csináltunk. De ő Melu. Szóval gyönyörűen végigcsinálta a 1,5 percet, talán még én fáradtam el jobban :D 61pontot kaptunk! Nem is álmodtam ennyiről!

Az eredményhirdetésre mindenki összegyűlt nagyon barátságos, családias verseny volt. Melut drive kategóriába kellett neveznem, mert border, azt gondoltam a gyors kutyák közt nem sok esélye lesz. Aztán running-ban a 3., jumping-ban pedig a 2.helyre állhattunk a dobogón! Számomra már önmagában az, hogy elindultunk és sikeresen teljesítettük álmaim netovábbja volt, de erre már szavaim sincsenek! Imádom, egyszerűen tökéletes. Tudtam én, hogy még semmi nem ért véget, max a közös agility karrierünk :D de találunk/találtunk más elfoglaltságot magunknak. 

Nagyon tetszett a puller verseny, a jövőben is igyekszünk majd részt venni még ilyenen, bár innentől csak runningokat tervezek. Dotban is ott van a lehetőség, igyekszem legközelebb megadni neki is az esélyt, hogy a pontokban is látszódjon, mit tud. :) 

Mindig a sárga úton... néha inkább a zöldön

 Sziasztok! 

Nem fogjátok kitalálni, hol jártunk! Gazdival elhúztunk nyaralni, mert nekem jár egy kis "énidő". Persze az időjárás nem volt az igazi, zuhogott az eső és jéghideg szél fújt, meg is kaptam Latte egyik ruciját, nehogy megfázzak. 

Aztán szerencsénk lett és kiderült az ég. 10 körül találtuk meg a nem fizetős parkolót. Akkor még megkaptam a Kóbordogsos hűtőmellényt , de a rendes ruhát Gazdi már nem érezte szükségesnek. Nekiindultunk a zöld T betűn, ami egy nagyon hosszú tanösvény a Tihanyi-félszigeten. 

Gazdi sejtette, hogy jó buli lesz, mert az első tájékoztató táblán már olvasható volt néhány itt járt ember véleménye, ami azt súgta, hazudik a tábla, nem 20 perc lesz az első hegy, hanem legalább a duplája. Lelkesen, de nem túl gyorsan indultunk neki, ugyanis nagyon csúszott az út. Gazdi nem nézett órát, de biztos, hogy nem 20 perc alatt értünk fel. Viszont megérte! Gyönyörű a kilátás az Őrtorony kilátóból! 

Aztán visszatértünk a zöld T-re, és ismét nekiindultunk rajta. Gazdi üzeni, hogy tériszonyosoknak nem javasolja az útvonalat, nem tudom, miért, én az vagyok, de hamar rájöttem, hogy a belső oldalon közlekedve nem is félelmetes. Hosszan kígyózott az út, jobbra elénk tárult a Balaton, (amiben a kacsák élnek, de Gazdi megtiltotta, hogy levadásszam őket), balra pedig sziklák és ezer színű őszi növényzet váltották egymást. Itt is voltak csúszós szakaszok, de szép lassan le tudtunk ereszkedni. Fölfelé könnyebb volt, mert ott sziklákon, gyökereken kellett mozogni, azok kevésbé csúsztak. 

Aztán elmaradt a víz, körülvett minket az erdő. 

Egyszer csak kibukkantunk egy nagyobb betonútra, itt volt egyedül nehezen követhető, merre az arra, de végül megtaláltuk a tanösvény folytatását. Most egy meredekebb erdő következett, amit szintén nem javaslunk eső után, mert Gazdi jól összesarazta magát, mikor elcsúszott. Aztán ismét kibukkantunk az erdőből és találtunk egy erdei iskolát. Oda nem mentünk be, de mellette volt egy szuper térkép, akkor már kitalálta Gazdi, merre megyünk tovább. Itt vastagabb út vitt tovább az erdőben, viszont jobban kellett figyelni, mert kevésbé voltak egyértelműek a jelek. Gazdi jól megijedt, mert látott valamit mozogni a közelünkben. Először azt hitte, kirándulók, úgyhogy behívott láb mellé, aztán ahogy közelebb kerültünk rájött, hogy kirándulóknak túl négy lábú, de nem volt benne biztos, milyen állat, szerencsére odébb állt. A Hálóeresztőig követtük a zöld T-t, majd elértük a szarkadi erdőt és útvonalat váltottunk. 

A sárga jelzésen haladtunk tovább, amibe hamarosan becsatlakozott a zöld jelzés is. Így jutottunk el az Újlaki-templomromhoz, majd a révhez. Itt is megnéztük a Balatont, majd a partján visszasétáltunk az apátság felé. A Balaton partjáról a zöld háromszögön jöttünk fel a visszhanghoz, ahol tartottunk egy szünetet. 

Gazdival betértünk az Echo nevű helyre, ahol természetesnek vették, hogy én is bejöhetek, és még vizet is hoztak nekem. Itt Gazdi nagyon büszke volt, mert én nem ittam addig, amíg ő nem engedte meg. Miután Gazdi jól lakott átsétáltunk az apátsághoz. Útközben találkoztam Gombóc Artúrral, aki valami csokoládéról mesélt, de nem volt nála semmi ehető. Aztán már csak lesétáltunk a főút mellett vissza az autóhoz. Itt Gazdi már nagyon lassú volt, mert kisebezte a lábát a cipő, így a Belső-tavat már nem mentünk el megnézni, talán majd legközelebb.

Pacsi: Melange

(Még néhány kép, mert annyira csúcs helyen jártunk, muszáj megmutatnom :) )

És akkor ezzel a képpel búcsúzok, mert így várta a Kisasszony több, mint 10 km után, hogy haladjunk már <3 

Gazdi

Oktoberfest Pilisszentlászló

6 futam, 3 dicséret, 1 dobogó, éés
mindet túléltem! :D 

Na jó, Kiskutyáim ismét odatették magukat, és én is igyekeztem! 

Latte mindhárom futamban ott volt, az openben sajnos akadálynak kategorizálta a pálya kordonját, de lelkesen befejezte velem a futamot. Az első A3-ban valahol kizártak, de nem emlékszem mit csináltunk, talán összejött a 3 megtagi? Az biztos, hogy a kézre hívások ott voltak, talán túlságosan is jól :D Pontosabban azt hittem, nem tudom annyira kontroll alatt tartani, de ő ott volt, úgyhogy többször is lehívtam akadályról. Az utolsó futamra találtunk igazán egymásra, bár meglepett a tempója, de szuper koncentrációval egyetlen csábító kúszónak sem dőlt be és végül 1-1 hibával 4.helyen végeztünk a 10 maxiból. 

Dottal az open jumping kicsit túlélősre sikeredett, 4-ek lettünk a 12 M+-ból. Az első A2-re nem tudtam összeszedni magam, le is szaladtunk a pályáról. Az utolsóra viszont ott voltam, és ő is gyönyörűen odatette magát, hibátlant futottunk! Úgy gondolom, készen állunk az A3-ra, 1 jumping és 3 agility hiányzik még. Így ősszel sokkal gyorsabb, így az idővel se lesz gondunk, ha én is megfelelő tempót futok :) Imádom, ahogy koncentrál! <3