Mindig a sárga úton... néha inkább a zöldön

 Sziasztok! 

Nem fogjátok kitalálni, hol jártunk! Gazdival elhúztunk nyaralni, mert nekem jár egy kis "énidő". Persze az időjárás nem volt az igazi, zuhogott az eső és jéghideg szél fújt, meg is kaptam Latte egyik ruciját, nehogy megfázzak. 

Aztán szerencsénk lett és kiderült az ég. 10 körül találtuk meg a nem fizetős parkolót. Akkor még megkaptam a Kóbordogsos hűtőmellényt , de a rendes ruhát Gazdi már nem érezte szükségesnek. Nekiindultunk a zöld T betűn, ami egy nagyon hosszú tanösvény a Tihanyi-félszigeten. 

Gazdi sejtette, hogy jó buli lesz, mert az első tájékoztató táblán már olvasható volt néhány itt járt ember véleménye, ami azt súgta, hazudik a tábla, nem 20 perc lesz az első hegy, hanem legalább a duplája. Lelkesen, de nem túl gyorsan indultunk neki, ugyanis nagyon csúszott az út. Gazdi nem nézett órát, de biztos, hogy nem 20 perc alatt értünk fel. Viszont megérte! Gyönyörű a kilátás az Őrtorony kilátóból! 

Aztán visszatértünk a zöld T-re, és ismét nekiindultunk rajta. Gazdi üzeni, hogy tériszonyosoknak nem javasolja az útvonalat, nem tudom, miért, én az vagyok, de hamar rájöttem, hogy a belső oldalon közlekedve nem is félelmetes. Hosszan kígyózott az út, jobbra elénk tárult a Balaton, (amiben a kacsák élnek, de Gazdi megtiltotta, hogy levadásszam őket), balra pedig sziklák és ezer színű őszi növényzet váltották egymást. Itt is voltak csúszós szakaszok, de szép lassan le tudtunk ereszkedni. Fölfelé könnyebb volt, mert ott sziklákon, gyökereken kellett mozogni, azok kevésbé csúsztak. 

Aztán elmaradt a víz, körülvett minket az erdő. 

Egyszer csak kibukkantunk egy nagyobb betonútra, itt volt egyedül nehezen követhető, merre az arra, de végül megtaláltuk a tanösvény folytatását. Most egy meredekebb erdő következett, amit szintén nem javaslunk eső után, mert Gazdi jól összesarazta magát, mikor elcsúszott. Aztán ismét kibukkantunk az erdőből és találtunk egy erdei iskolát. Oda nem mentünk be, de mellette volt egy szuper térkép, akkor már kitalálta Gazdi, merre megyünk tovább. Itt vastagabb út vitt tovább az erdőben, viszont jobban kellett figyelni, mert kevésbé voltak egyértelműek a jelek. Gazdi jól megijedt, mert látott valamit mozogni a közelünkben. Először azt hitte, kirándulók, úgyhogy behívott láb mellé, aztán ahogy közelebb kerültünk rájött, hogy kirándulóknak túl négy lábú, de nem volt benne biztos, milyen állat, szerencsére odébb állt. A Hálóeresztőig követtük a zöld T-t, majd elértük a szarkadi erdőt és útvonalat váltottunk. 

A sárga jelzésen haladtunk tovább, amibe hamarosan becsatlakozott a zöld jelzés is. Így jutottunk el az Újlaki-templomromhoz, majd a révhez. Itt is megnéztük a Balatont, majd a partján visszasétáltunk az apátság felé. A Balaton partjáról a zöld háromszögön jöttünk fel a visszhanghoz, ahol tartottunk egy szünetet. 

Gazdival betértünk az Echo nevű helyre, ahol természetesnek vették, hogy én is bejöhetek, és még vizet is hoztak nekem. Itt Gazdi nagyon büszke volt, mert én nem ittam addig, amíg ő nem engedte meg. Miután Gazdi jól lakott átsétáltunk az apátsághoz. Útközben találkoztam Gombóc Artúrral, aki valami csokoládéról mesélt, de nem volt nála semmi ehető. Aztán már csak lesétáltunk a főút mellett vissza az autóhoz. Itt Gazdi már nagyon lassú volt, mert kisebezte a lábát a cipő, így a Belső-tavat már nem mentünk el megnézni, talán majd legközelebb.

Pacsi: Melange

(Még néhány kép, mert annyira csúcs helyen jártunk, muszáj megmutatnom :) )

És akkor ezzel a képpel búcsúzok, mert így várta a Kisasszony több, mint 10 km után, hogy haladjunk már <3 

Gazdi