Nyílt levél egy barna-fehér kiskutyának, aki nélkül talán ma nem is lennék "kutyás".
Az első kutyasuli első alkalmára nem nagyon emlékszem, viszont az első Smaragdos napunkra annál inkább. Emlékszem, hogy izgultam, hogyan fogsz viselkedni a kutyasuliban és mennyire megkönnyebbültem, hogy nem ettél meg senkit :D
Együtt tanultunk agilityzni. Együtt tanultuk a trükköket, a kutyázás rejtelmeit, még az engedelmest is megszerettük, pedig sokáig hadilábon álltunk vele. Tanultunk egymásról, önmagunkról és egyre jobban összecsiszolódtunk. Ma azt szoktam mondani, Te vagy a Tökéletes kutya. Nem mozdulsz mindig első szóra, talán már nem is mindig hallasz, de minden fontos pillanatban ott vagy mellettem. Valóra váltottad az álmaimat, ma valaki más lennék, ha Te nem lépsz be az életembe.
Tudod, idén januárban, amikor beteg voltál, és azt hittem, elveszítünk, akkor, azon a szörnyű, aggodalommal teli éjszakán lepergett előttem az eddigi életed. Onnantól, hogy megismertelek, hogy felnőttél, újra láttam magunkat az első versenyen, az első hirtelen támadt egynapos túránkon, egy napozással töltött délutánon... Különleges vagy nekem, és hálás vagyok, hogy még itt maradtál velem. Nincsenek szavak, milyen boldog vagyok, hogy ismét a toppon vagy és 18 km után én mondom neked, hogy talán most már eleget sétáltunk mára. Most is élmény veled száguldani az agility pályán, vagy kimenni Pullerezni a mezőre.
Köszönöm ezt a majdnem 13 együtt töltött évet és most folytassuk tovább, mert ez a mi játékunk, hát élvezzük ki minden pillanatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése