Nagyon szeretek fotózni, mert néha sikerül megmutatnom a világot úgy, ahogy én látom. Réges-rég szerettem volna Meluval részt venni egy fotózáson, ahol valaki nem csak Őt mutatja meg, hogy milyen tökéletes kiskutya is, hanem a kapcsolatunkat is képes belevarázsolni egy fényképbe. Ezen a ponton számosszor feltettem magamban a kérdést, létezhet-e az a fotós, aki képes az én maximalista elvárásaimat teljesíteni. Amikor először kaptam meg Latte és Dot edzős képeit, akkor már tudtam, hogy létezik. Sőt, meg is találtam. Izgatottan vártam Melu szülinapja előtt a fotózást és egy igazán szuper délutánt töltöttünk el, gyönyörű környezetben. Aztán csak ültem a gép előtt, lapoztam a képeket, és azt gondoltam, itt van. Nincsenek rá szavaim, de a képek mesélnek helyettem. Lehet, hogy Melunak a jutifali, és az előtte lévő ketten töltött séta napok voltak inkább ajándék, nekem viszont ezek a képek azok. Öreg kutyával élni néha nem egyszerű. Látni őt elfáradni, meglassulni egyszerre szívet szorongató és gyönyörű. Minden napért hálás vagyok, már másfél éve. Igen, eleinte bennem volt, hogy mi lesz, ha holnap... Mostmár többnyire csak a mát látom. Ma felkel, ma szalad, ma játszik, ma jó napja van... Ma Ő az én Tökéletes Kiskutyám. 💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése