Miért kezdtem főzni?
Három kutyám van, Melange-zsal töb, mint 10 éve kezdtünk agilityzni. Azóta Lattéval aktívan agilityzünk, Dottal agilityzünk és Pullerezünk. De ha ez mind nem lenne, ők akkor is a mindennapjaim szerves részei. Ismerem őket, nem csak a szokásaikat, hanem egész lényüket. Ők a barátaim. Igyekszem mindenből a legjobbat adni nekik.
Hosszú ideig táposak voltak, mert azt gondoltam, abban minden benne van, akkor nem ronthatok el semmit se véletlenül. Aztán megjött Dot. Neki nem vált be a szuper minőségű táp, ami Melange-nak régóta jó volt. Vissza-visszatérő hasmenése volt. Okoskodtunk a dokival. Tápot váltottunk. Aztán ismét.
De az idő telt, javulás meg nem sok volt. Aztán júliusban elkezdődött az allergia. Csirkére gyanakodtunk első körben, de ekkor már jó ideje csirkementes tápot evett. Úgy döntöttünk, nézzünk meg egy eliminációs diétát. Először csak marhát és rizst kapott. Aztán, ahogy minden rendben volt, elkezdtem bevezetni egyre többféle húst. Láss csodát, semmi baja nem volt a kutyának! Ekkor úgy döntöttem, inkább szánok rá időt és beletanulok a főzésbe. Mert akkor láthatom, mi kerül pontosan a tálba.
Közben volt időm gondolkodni, utána járni. Megosztó téma, ahány forrás, annyi variáció. Próbáltam kihámozni a lényeget, de nem volt egyszerű. Sok mindenkivel egyeztettem és igyekeztem a lehető legjobban körbejárni a témát. Sok BARF-os infót is olvastam, ezt is javaslom, ha valaki főzésre adja a fejét. Aztán beszéltem állatorvossal és kutyadietetikussal is.
Úgy döntöttem, Lattéval is megpróbáljuk. Évek óta próbáltuk hizlalni, de tripla adag táp mellett sem ment, meg mivel gluténérzékeny, nem tudtam mennyire bízhatok a tápgyártókban, hogy tényleg mentes a tápjuk. Emellett a szőre is mindig gyenge volt, nem nézett ki igazi drótosnak, a kozmetikus nem akart hinni a fülének, mikor trimmelni akartam, nem volt mit.
Melange-zsal később kezdtük el, a januári betegség után álltunk át szép fokozatosan, erről később írok majd még.
Most azonban térjünk a lényegre, ha főzésre adod a fejed, szerintem ezek a legfontosabb alapszabályok:
1. Ne higgy el egy nézőpontot.
Olvass utána, kérdezz utána, értsd meg, hogyan működik és tudatosan tapasztald ki, rakd össze az étrendet. Lehet, hogy valakinek évek óta működik, de a Te kutyádnak nem az lesz a jó.
2. Nincs olyan, hogy mindent tudok.
Képezd magad, járj utána, tegyél fel magadnak kérdéseket... mindig van hova fejlődni.
3. Ellenőrizz!
Nézd a kakit, az az első számú segítséged. Érdemes évente vérvételt csináltatni, hogy tuti minden oké. Én azt javaslom, a kezdéstől számítva 3 hónap után is csináltass egyet, ha kicsit is bizonytalan vagy.
4. Vedd észre a változást!
A pozitív változásnak örülünk, de az esetleges negatívat is nagyon fontos időben észrevenni, és megvizsgálni, mit rontunk el.
5. Vezess naplót!
Írd bele, mit és mennyit evett a kutya, milyen volt a kaki, ne felejtsd el ide beírni azt sem, milyen jutifalatot* adtál.
6. Az átállás legyen azonnali, ugyanakkor fokozatos.
Most olyan, mintha ellent mondanék magamnak, pedig nem erről van szó. Az átállás azonnali, akár egy koplalónappal együtt, egyik nap táp, két nap múlva már főtt. De kezdetben más arányban oszlik a hús, a zöldség, és a szénhidrát.
Én úgy gondolom, ezek a legfontosabbak első körben. És hogy én hogyan állítottam össze az étrendet? Erról egy későbbi bejegyzésben mesélek majd.
*a jutalomfalatokról is később írok majd részletesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése