Veres Kupa és Éjszakai Puller verseny, avagy egy átlagon felüli nap

 Hogy hol van a határ? A határ a csillagos ég. Rajtunk múlik. Rajtam és Rajta. Képesek vagyunk rá? Mindenre képesek vagyunk! A kérdés az, mennyit vagyunk hajlandóak tenni érte.

Féltem ettől a naptól. Persze csak titokban. Mert tudom, mennyire el tud fárasztani egy verseny, az egész napos figyelem, pörgés, koncentráció. Mert eleve őrültségnek hangzott, és mi van, ha nem tudom megcsinálni? Ha nem tudok hazajönni, ha nem lesz erőm felmenni a futamra... De meg akartam próbálni, képes vagyok-e rá. Mert ha meg se próbálom, sosem tudom meg a választ. 

Ez most nem annyira a kutyákról szólt, persze, ők voltak a kulcsfigurák, de most az volt a kérdés meddig tudom kitolni a saját határaimat. 

Monoron kezdtük a napot saját agility versennyel, a Veres Kupával. A saját verseny mindig több energia, több koncentráció, nagyobb pörgés. Megvan a maga varázsa, és megvan benne a kihívás is, persze egy ilyen szuper, profi csapattal minden könnyen összejön. :) 

J3-mal kezdtünk, már ami a futamainkat illeti. Latte kipihenten került elő a boxból, bejártuk a területet, ne közben jöjjön rá a szaglászhatnék. Aztán mire kettőt pislogtam, már fent álltunk a pályán. Nagyon izgalmas, nagyon technikás pálya volt rengeteg kézre vétellel, az utolsó akadályig koncentrálni kellett. De megugrottuk! Latte hibátlant futott, ráadásul ő volt az egyetlen! Így a dobogó legfelső fokára állhattunk. :) 

J3 maxi dobogó

Az A3 nagyon gyorsan következett utána, fejben nem sikerült átállnom a pályára, ez egy verőt és egy megtagit hozott és egy 4. helyre lett elég. 

Utána nagyon nagy volt bennem a "flash érzés" és bár igyekeztem lenyugodni, nem sikerült. Dotot nem tudtam olyan határozottan vezetni, amire szüksége lett volna, ő meg a hosszú boxban lét után kissé elvarázsolt volt. Tanultam a dologból. Mindig meg kell találnom a módját, hogy legyen időm átállni a két kutya közt fejben is, illetve hozni kell kivehető boxot, hogyha a pályajárás után hamar startolunk legyen ideje felébredni a kutyának. 

Délután egy gyors autózás után megérkeztünk a 10.kerületbe a Hobby éjszakai Dog Puller versenyre. Dotot mindkét diszciplínába neveztem. A runningokat még világosban tartották. Itt is igaz volt, hogy még nem sikerült 100%-ban ott lennem fejben a futam alatt, Dotot viszont a legkevésbé sem zavarta. Iszonyat lendülettel szaladt és rendületlenül hozta a karikát. Nagyon szép futam volt, 6 pontot kaptunk érte, ami eddig a legtöbb pontunk volt olyan versenyen, ahol nem volt előtte programunk. 

A jumping futam már sötétben zajlott. Dot fél a sötéttől és előtte már jelezte, hogy nem annyira érzi jól magát, nem is voltam biztos benne, hogy fog bármit is csinálni. Aztán bementünk a kivilágított pályára és Dot repült. Kellett némi idő, míg felgyorsultam hozzá, de aztán életünk eddigi legjobbját hoztuk össze! Minden pillanatát élveztem, olyan volt, mint mikor Meluval száguldottunk az agility pályán. Nem volt más csak a Puller, a kutya, meg én. 80 pontot kaptunk, ami új rekordunk, de igazából a "futam" után nekem mindegy volt. Csak az számított, hogy ott voltunk és megcsináltuk. Méghozzá nem is akárhogyan! 

Az már csak hab volt a tortán, hogy Dot micsoda helyezéseket hozott el ezekkel a pontokkal! Először is maxi kategóriában két 7.helyünk lett, ami az eddigi legjobb eredményünk. Aztán Hobby kategóriában runningban 3., jumpingban 2. lett, és a veteránok közt is running 3., jumping 2.helyet sikerült elhoznunk. 

Nagyon büszke vagyok magunkra. 

Lattéra azért, mert rám koncentrál a futam alatt, mert végigbírta ezt az extra hosszú napot, és Dot eredményhirdetése után még egy kis fotózásra is rá lehetett venni. 

Dotra, mert végig csinálta. Mert ilyen fantasztikus kutya, mert ha Puller van, akkor rá mindig lehet számítani, legyen éppen nappal, vagy éjszaka. :) 

Meg magamra is, mert ez azért nem mindennapi megterhelés volt. És persze Melura is, aki nem panaszkodott, hogy csak hajnali 1-kor volt vacsora :D 

Gazdi