XXV. Jubileumi Medivid Agility Kupa

 Sziasztok!

A katalógusból nem maradhatott ki Meluka :)

Hol is kezdjem? Melunak tavaly ez volt az utolsó versenye. Minden kutyám fantasztikusan szerepelt és idén féltem kicsit titokban a versenytől. Tudunk-e annyira jók lenni még egyszer? Nem várok-e túl sokat magamtól, a kutyáktól? Csak mert tavaly úgy volt... De tavaly akkor volt, most meg most van. Nagy csapattal autóztunk le már pénteken, így szombaton nem kellett annyira korán kelni. 

J3-mal kezdtünk Lattéval. Elég magas volt bennem a megfelelési kényszer, de igyekeztem kizárni mindent és csak a kutyára figyelni. Egy kicsit túlságosan is sikerült. Nagyon biztosra menős futam lett, sok-sok franciával, de hibátlanul és elég jó idővel (3,83m/s-os sebességgel). Ezzel 2.helyen végeztünk a 4 maxi közt, de a fő a hibátlan volt :) 

J2-ben jött Dot. Valahogy nem volt az igazi a futam, de túl éltük. 4-ből 4.helyet érte rekord számú összhibával. :D 

Közben futottak a csapattagok, úgyhogy mindig volt kinek szurkolni. :) 

Délután az openben is Latte futott előbb. Nem bíztam benne eléggé, úgy éreztem odaérek a szlalom elé, meg is lett az egy megtagi, mert kitakartam a szlalomot. Így is 7.lett a 24 maxi kutyából. Dottal nem tudom, mit csináltunk a pályán, én azt hittem, kizártak, de aztán az eredmény olvasásakor kiderült, hogy 4.-ek lettünk. :)

Vasárnap folytattuk csapat jumping futamokkal. Itt Dot volt előbb, nem sikerült egy hullámhosszra kerülnünk és sajnos kizárták. Utána csak egy csapat volt és máris Latte jött. Vele abszolút megvolt az összhang, gyönyörű hibátlan futam is lett belőle. Ráadásul a csapat dobogó legfelső fokára is állhatott a FittEbek csapata :) 

Délután A2 volt a következő futásunk, itt már túlélősre jártam pályát, 1 hibával sikerült is végig jutnunk, ezzel 3-ak lettünk. A3-ban pedig már nagyon fáradt voltam és kitoltam Lattét, így kizártak sajnos.

Összetettben Latte így nem szerzett eredményt, pedig tényleg hajszálon múlt. Dot viszont felállhatott a 3.helyre a dobogón.

A Medivid évek óta különleges verseny a számomra, kezdetben egyedül indultam, aztán jött CukiGazdi is, majd pedig hatalmas Csapattal vágtunk neki. Mostmár azt hiszem, olyasmi, mint egy pót kutyás tábor. Szép dolog felállni a dobogóra, de a legszebb szurkolni a többieknek, levegőt sem véve várni egy-egy futam végét, aztán feldübörög a taps és belereng a csarnok... 

Köszönöm ezt a fantasztikus hétvégét! Hajrá Smaragd! :) :) 

Gazdi